IV. fejezet - A titok és megérkeeeezteeem ~

Tacuki komolyan néz rám, én pedig nem bírok betelni a látványával. Nem merek megszólalni, kétségek közt vergődöm. Vajon helyes volt kimondani, ezt a szót; szeretlek?! Lehet, most majd minden rosszabb lesz, Tacuki nem fog megbízni bennem, lehet nem is így érez, vagyis úgy mint én.

- Én is szeretlek Takerum - szólal meg végre a lány is. - Eddig is szerettelek, de csak mind fan. De amikor megismertelek, rájöttem, úgy igazából, mennyire csodálatos ember vagy. Megfogott benned valami, ne kérdezd mi, én sem tudom. És ez most olyan nyálas.

- Igen egy kicsit - megkönnyebbülök. Ő is szeret, én is őt, akkor mi az akadály? Hát az, hogy vannak előtte titkaim, elég komoly titkaim, amik csak bajba kevernék. Nem szeretném vele megosztani, mégis meg kell, mert tudom, hogy ha nem tőlem tudja meg, annak nem fog örülni. Tehát egy nagy levegő, és gyerünk Takeru! Csak nem fog faképnél hagyni, ha meg mégis akkor legalább biztos leszek abban, hogy nem lesz semmi baja.

- Izé, szóval Tacuki, én.. én nem mondtam el valamit – Tacuki érdeklődve felkapja a fejét, és úgy néz rám, mint egy őrültre, amit meg is értek. – Igen, már így az elején, sajnálom.

- Bökd már ki! – forgatja kék szemeit a lány, de a mosoly nem hervad le az arcáról.

- Nem olyan könnyű ám – pirítok rá, és elkezdem a legeslegelejétől. – Két, három éve jártam egy lánnyal. Egy igazi, bazi nagy fellángolás volt, szóval szerelem a javából. Viszont csinált olyanokat, hogy napokra eltűnt és nem tudtam hol van, nem is mondta meg utána. Aztán néha én is így csináltam, de engem felelősségre vont, hogyan merem ezt tenni vele. Próbáltam kedves lenni vele, ezért megígértem neki, hogy többet ilyen nem lesz. Én ehhez tartottam magam, ő azonban már nem.

- Akkor miért folytattad vele? – néz rám értetlen tekintettel Tacuki.

- Hát itt volt a bökkenő! Egyszer Yujival mentünk, asszem akkor beszéltük meg az Arena Tour részleteit. És egyszer csak Yuji elkezd integetni, mint egy idióta. Basszus, hát nem ott volt a csaj? De nem fogod elhinni kikkel! Egy csapat yakuzával. A legszebb az egészbe, hogy a főnök lánya, úgyhogy nem szakíthattam vele csak úgy. A menedzserünk azt mondta a legbiztosabb, ha kiábrándítom, és akkor elmegy magától is. És én pontosan így tettem, a saját magam ellentéte lettem. Nem volt kellemes érzés, de így tudtam csak a barátaimat, és a családomat biztonságba tudni.

- Hát.. ez.. huh – Tacukinak hatalmasak lettek a szemei, amikkel rám néz, és amit én annyira féltek. – És.. mi itt a probléma?

- Attól, hogy már nem szeret, az sem akarja, hogy más se tegye ezt – biggyesztem le az ajkam. – Mindenkit, ha már hivatalosan is meg van erősítve, akit a barátnőmnek nevezhettem eddig, elüldözött tőlem. Megfenyegette őket, valamelyiknek még ez sem kellett, annyira félt a yakuzáktól. Nem akarom, hogy veled is ez legyen. Ha meglátnak velem, csinálnak még több fotót, esetleg már felvételt is, akkor ez lesz és én ezt nem akarom!

- Szétverem az összeset, nyugi én nem ijedek meg tőlük – Tacuki szemében bátorság ül, amitől én megijedek. Nem szabad a yakuzákkal szemben ilyen bátornak lenni, ők hidegvérű gyilkosok!

- Nem akarlak elveszíteni – suttogom, szinte magamnak, nem is Tacukinak.

- Nem fogsz, ígérem – ölel át.

- NYISSÁTOK KI BASSZUSSSSS – dörömbölnek az ajtón. Megijedek, lehet már tudja mindenki? Ránézek a lányra, de ő nem ijedt meg. Kedves pillantással megy az ajtóhoz és nyissa ki azt. – Meglepiii, de már kinyithatták volna ezt a tetves ajtót.

- Beszélgettünk Ayu, beszélgettünk – kacsint rám, majd egy kérdő pillantással engedélyt kér, hogy az ő általa ismert két lány bejöhessen. Természetesen megengedem, mert már nem akarom folytatni a beszélgetésünket.

- Hééé, és én?? – egy szőke hajú lány ugrik Tacuki nyakába.

- Slozziii nem ezért jöttünk – húzza el a két lányt egymástól Ayu. – Tessék mesélni, igazak a pletykák, tényleg együtt vagytok? Miért nem tudtam róla Kajziiiiiii?

- Hát, mert talán..

- Most beszéltük meg – fejezem be Tacuki mondatát. – Ez egy nagyon hosszú sztori..

- Van időnk! Meséljetek, ebből sztorit írok – huppan le mellém Ayu.

- Ne próbálkozz lebeszélni úgysem tudod, meséld el neki – legyint Tacuki, és elhúzza a másik lányt a konyhairányába. – Sushiiit akarok!!!