II. fejezet - T�r�d�s

Tacuki m�r egy hete t�lti n�lam a nyar�t. Ezalatt siker�lt kiss� jobban megismerkedn�nk, �s szerintem nagyon j� fej a „lak�t�rsam”. Nemcsak bar�ts�gos, kedves, s eszm�letlen nagy humor�rz�kkel van meg�ldva, de m�g el is takar�t ut�nam. Komolyan feles�g�l veszem!

- Take, mi�rt b�mul engem az a csaj? – mutat egy sz�ke l�nyra, aki t�nyleg er�sen b�mult minket. El�sz�r fel sem fogom ki az ott, azt�n leesik. Az egyik Jap�n szennylap f�szerkeszt�j�vel �llunk szemben, aki, mint �ltal�ban er�sen jegyzetel �s f�nyk�pez, csak az�rt, hogy a fanjaimat riogassa.

- �, k�rlek sz�pen Natsuki Aki, egy �js�g f�szerkeszt�je. �k hoztak ki olyan cikkeket r�lunk, mint p�ld�ul feloszlik a SuG, �s �n meleg vagyok. Egy�bk�nt az�rt b�mul, mert �ppen dolgozik. Tudod, ilyen anyatigrisf�le ember. �ppen vad�szik a k�lykeinek, egy kis szennyet – nevetek. Tacuki, kicsit h�ly�n n�z r�m, azonban most figyelmen k�v�l hagyom. Odamegyek az �js�g�r�hoz, megn�zni mit akar t�l�nk.

- Egym�s mell� �lln�tok? Profilb�l tal�n Takeru jobban n�zne ki – villant fel�nk egy m�z�des mosolyt a n�. Er�s k�nyszert �rzek, hogy le�ssem, viszont tudom milyen botr�ny lenne bel�le, �gy ink�bb csak visszamosolygok.

- �s most mi lenne, ha leszopna? – mivel Tacuki, m�g nincs hozz�szokva a paparazzik-hoz, gondolkod�s n�lk�l v�g vissza nekik. – M�gis hogyan gondolja ezt?? H�lye, vagy mi?! Ilyeneket kellene lel�ni, sz�nalom.

- Nyugi, majd �n elint�zem - tolom arr�bb a kezemmel a l�nyt, nehogy meg�sse a paparazzit, t�le kitelik. - Maga meg, akadjon m�r le r�lam.

- Mit ne mondjak Take, el�g t�zes a kiscsaj - kattint m�g egyet a n�, majd mosolyogva elmegy. M�rgel�dve n�zek ut�na, �s nem f�r a fejembe hogyan lehet egy ember ilyen. Mit �rtottam, �n, a vil�gnak, de most komolyan?!

- Idi�ta - pr�szk�l mellettem Tacuki. �n is csak ezt mondhatn�m, ez�rt ink�bb megyek tov�bb, rem�lve, hogy nem tal�lkozok t�bb "�rdekl�d�vel". Azonban, mint �ltal�ban az �js�g�r�k, fot�sok, �s esetenk�nt n�h�ny szem�rmesebb oldalszerkeszt� nem b�rja ki, hogy ne tegyen nekem keresztbe.

~ 2,5 �r�val k�s�bb~

M�g mindig a Sakura Park kell�s k�zep�n �llunk Tacu-channal �s pr�b�lunk kijutni az embergy�r� k�zep�b�l, aminek "falai" folyamatos vakuz�ssal, �s hangos k�rd�sekt�l fulladoz� leveg�vel aj�nd�koz minket. F�lek r�n�zni, a mellettem �ll� l�nyra, biztosan nem ideges.

- Te, Take, mikor akarunk mi innen elmenni? – fogja meg a kezem.

- Ez egy nagyon j� k�rd�s? Nem lehetne, p�ld�ul most? – amikor megszor�tom az ujjait, valamif�le er�t �rzek, �s ez felb�tor�t.

- H�, rep�ts ki! J�het a forr� izgat�s.

Ijeszt�? Ijeszt�? Mondd ki laz�n azt, hogy "meghalni"!

Micsoda szem�t! Micsoda szem�t! A szeg�ny �rtatlans�g felruh�zkodik, sminkel, rajta, �lljunk fel!

Csak m�g id�ben – Tacuki halkan dudor�sza mellettem az egyik dalomat, ami most nagyon illik a helyzethez. Elkezdem vele halkan �nekelni, k�zben k�z a k�zben megy�nk a t�meg egyik oldala fel�. Azonban az emberek, csak m�g k�v�ncsibbak lesznek, ami m�r szinte bosszant�an szem�rmess� n�vi ki mag�t a szemembe. Nem tudok gondolkodni, miel�bb biztons�gba akarom tudni Tacukit, hiszen ismerem a Jap�nok temperamentum�t. K�pesek b�rmire, hogy megb�nts�k, �s elvegy�k egym�st�l az embereket.

- Takeru, mi�ta j�rtok? – nyom a k�pembe, egy sesz�n� haj� n�, egy mikrofont.

- Mi�ta any�d �l, basszus – ki�ltok fel, �s elkezdem arr�bb l�kk�dni az embereket, utat t�rve ezzel magamnak �s a kezembe szorosan kapaszkod� l�nynak. – Soha t�bbet nem foglak kiengedni a h�zb�l.

- �n is szeretlek Take – nevet Tacuki, nem foglalkozva, hogy mondat�ra a k�r�l�tte �ll� emberek t�bbs�ge, a kis cetlije ut�n ny�l, hogy fel�rhass�k a mondatot.

- Komolyan mondom!! T�r�dj bele, nem fogom engedni, hogy b�ntsanak… T�bb� nem